No most már ülepedett bennem picit a dolog, így gondoltam írok néhány szót a magyar srácok legutóbbi hőstettéről ...
Ezúttal a meccs elejétől kezdve ott voltam ... Nagyszerű iramban kedtük a mérkőzést, a ghánaiak csak kapkodták a fejüket! - hangozhatott volna el egy optimista brazil szurkolótól, aki szemlátomást nem a foci miatt ment ki a világnak ezen különleges építményekkel teli országába. Hisz a brazilok nyertek is! Mi azonban ...
Az első félidő bizony megmutatta, mi van akkor ha egy olyan csapat az ellenfél, amely tud és akar is játszani. Itt nem látott a néző földön fetrengő kényes olaszokat, akiknek ezek szerint már tanítják az efféle attitűdöt. Azt sem mondhatnánk, hogy a ghánaiak hihetetlen fizikumukkal sodorták el az oly technikásan játszó magyar játékosokat ... Mert itt az afrikaiak játszottak! Olyan cselt mutatott be a balhátvéd, amilyet a csatárok is megirigyelhetnének. A jobb oldali védő is inkább szélsőnek képzelte magát, biztos sokat nézte Carlost a tv-ben, de meg kell hagyni jól tette a dolgát. Szóval semmi jel nem mutatott arra, hogy megússzuk kínos vereség nélkül ...
Aztán jött a második félidő. És a ghánaiak látva a magyar csapat nagyszerű taktikáját, gondolták kipróbálják milyen is az, hisz számunkra is oly eredményes volt. Szóval a védők inkább picit még az öltözőben maradtak gondolatban, jobb is abban az afrikai melegben ... ábrándozni a hűs északról, vagy esetleg valami másról ...
Ezt kihasználva már-már a játékra emlékeztető momentumok jelentkeztek a pályán, és a legfurább az volt, hogy nem a ghánaiak mutatták be mindezt ezekben a percekben. Olyan gólt kaptak, mely eddig a magyar védelemre volt jellemző ... a védők közelről nézték, amint a magyar játékosok adogatnak, majd egyikük gólt szerez.
Ezen felbőszülve nagy elszántsággal iramodtak meg a kapu bevételéért, és egyikük olyan gólt lőtt a rövidbe, melyet ritkán látni ...
Még egy magyar gól esett ezután, és helyzetünk is volt. Nem értem a ghánaiakat, hiszen nem mi javultunk fel, hanem ők álltak meg. De miért? Vajon olyan rejtély ez, mint amikor a magyar csapat beállt védekezni kettős emberelőnyben az olaszok ellen?
Azért volt egy pozitívuma ennek a meccsnek. Egri Viktor kommentálásában néztem a meccset, és ő bizony az egyik olyan, akinek érdemes meghallgatni mondanivalóját. Bár kicsit elragadtata magát a nemzeti érzésektől hevülten, de összességében az egyik legjobb, kivel magyar ember a meccseken ilyen formában találkozhat.
Milyen lesz a bronz-meccs? Costa Rica ... Meglátjuk.
